Carl Orff
| Carl Orff | |
 | |
| 1970 körül Jens Rusch portréján | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1895. július 10. München, Bajor Királyság, Német Császárság |
| Származás | német |
| Elhunyt | 1982. március 29. (86 évesen) München, Bajorország, Német Szövetségi Köztársaság |
| Sírhely | Andechsi bencés apátság |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Godela Büchtemann-Orff |
| Szülei | Paula Köstler Heinrich Orff |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera zenepedagógus, zeneszerző |
| Hangszer | |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Carl Orff weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Orff témájú médiaállományokat. | |
Carl Orff (München, Bajor Királyság, 1895. július 10. – München, Bajorország, 1982. március 29.) német zeneszerző, zenetanár. A 20. századi zene – és benne az akkori német muzsika – egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja. Műveit világszerte ma is a legnagyobb sikerrel játsszák. Ezt a hírnevet nemcsak operák és más vokális alkotások révén szerezte, hanem pedagógiai munkásságával is. Fő műve a Carmina Burana című repetatív, igen radikális színpadi oratórium.
Élete
[szerkesztés]Münchenben született 1895. július 10-én. Tanulmányait a századforduló egyik neves német zeneszerzőjénél, Heinrich Kaminskinál végezte, és zenei pályája mindjárt az oktatás frontján indult el. Egy balettiskolának volt a zenetanára. Ez a pályakezdés, a zenetanítás alapelemeivel, valamint a tánccal való foglalkozás úgyszólván egész munkásságára rányomta bélyegét. Pedagógiai műve, a világszerte alkalmazott „Orff-Schulwerk” elsősorban a ritmikus képzésre fektet súlyt – nemegyszer a tánccal, illetve mozgásművészettel összekapcsolva –, de egyaránt gondja van az énekes és hangszeres képzésre is. Salzburgban iskolát is alapított: Orff-Schule. Orff szerint a zene és a tánc egységet alkot: Münchenben létrehozta a Zene- és Mozgásművészeti Intézetet.
Munkássága
[szerkesztés]Orff zeneszerzői életműve szinte teljes kizárólagossággal színpadi alkotásokból áll. Orff témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Első nagy színpadi sikerét 1937-ben, Frankfurtban aratta, az akkor színpadi változatban előadott Carmina Buranával. Ezt követték további művei, ezúttal már kifejezett operák: A hold, Az okos lány, a Bernauerin, majd a Carmina Burana párdarabjai: a Catulli Carmina és a Trionfo di Afrodite. Élete utolsó évtizedeiben Orff egyre inkább a görög–római kor alkotásai felé fordult: megzenésítette az Antigoné-témát, az Oidipuszt.
Orff zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, annyira – túlmenően a wagneri értelmezésen – „összművészeti alkotás”, hogy nem lehet kizárólagosan zenei szempontok szerint értékelni. A zeneszerzőnek magának nem is volt soha célkitűzése – talán az egy Carmina Burana kivételével –, hogy csak zenét szerezzen. Mintegy színpadi rendezőként ő maga „komponálta meg” a muzsika mellett a vizuális elemeket: az akciót, esetleg a díszleteket, és gyakran a szöveget is ő írta. Ezekben a művekben tehát a zene csak egyike a művet alkotó elemeknek, méghozzá nem is mindig a legfontosabb elem. Valószínűleg ez a célkitűzés hozta magával, hogy Orff a szándékos archaizálás, sőt nemegyszer a tudatos primitívség és trivialitás módszerét választotta. Minthogy színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus. Orff-zene hallatán az az érzésünk, hogy a dallam és a harmónia, a forma és a hangszerelés a ritmusból születik. A ritmuson kívül csak a melódiára fektet súlyt, ezek – a korai művekben – szélesen íveltek, néha a gregorián hangvételét alkalmazzák, néha pattogóan táncos lejtésűek. A harmóniavilág a lehető legegyszerűbb. A hangszerelés a modern nagyzenekar szinte minden eszközét felhasználja, nem utolsósorban – a ritmikus fogantatás következménye ez is – az igen nagy méretű ütőhangszercsoportot. Életének utolsó évtizedében stílusa még szikárabbá vált, már szinte a mondókák és a legegyszerűbb gregorián formulák tömörségéig jutott el.
Művei
[szerkesztés]
Rövid művek
[szerkesztés]- A Hold (1939)
- Az okos lány (1943)
- Egy nyári álom (1952)
Bajor világszínház
[szerkesztés]- Die Bernauerin (1947)
- Astutuli, egy bajor komédia (1953)
- De temporum fine comoedia, Vigilia (1973)
Trionfi
[szerkesztés]- Carmina Burana (1937)
- Catulli Carmina (1943)
- Trionfo di Afrodite (1953)
Antik művek
[szerkesztés]- Antigonae (1949)
- Oedipus der Tyrann (1959)
- Prometheus (1968)
Emlékezete
[szerkesztés]
Carl Orff München díszpolgára. Sírja az andechsi apátság templomában, a „Schmerzhaften” oldalkápolnában található. A felső-bajorországi Dießen am Ammersee-be 1955-ben költözött, és később itt hozták létre a Carl Orff Múzeumot.
Források
[szerkesztés]- Hannelore Gassner: Carl Orff életrajz (angol nyelven). orff-zentrum.de. [2009. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
- Carl Orff diszkográfia (angol nyelven). discogs.com. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
Irodalom
[szerkesztés]- Alberto Fassone: Carl Orff. Libreria Musicale Italiana, Lucca 2009, ISBN 978-88-7096-580-3.
- Alberto Fassone: Carl Orff. In: Grove Music Online ed. L. Macy (hozzáférés: 2004. november 27.)
- Hellmut Flashar: Inszenierung der Antike. Das griechische Drama auf der Bühne der Neuzeit 1585–1990. C. H. Beck, München 1991.
- Hellmut Flashar: Das Bühnenwerk Orffs im Spiegel des Briefwechsels von Carl Orff und Wolfgang Schadewaldt. In: Thomas Rösch (ed.): Text, Musik, Szene – Das Musiktheater von Carl Orff. Schott, Mainz 2015, ISBN 978-3-7957-0672-2, S. 103–111.
- Lilo Gersdorf: Carl Orff. Rowohlt, Reinbek, 2002, ISBN 3-499-50293-3
- Michael H. Kater: Carl Orff im Dritten Reich. In: Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte 43, 1 (1995. január), 1–35. o.
- Michael H. Kater: Komponisten im Nationalsozialismus: acht Porträts. Parthas, Berlin, 2004, ISBN 3-936324-12-3
- Stefan Kunze: Die Antike in der Musik des 20. Jahrhunderts. Buchner, Bamberg 1987, ISBN 3-7661-5456-7.
- Stefan Kunze: Orffs Tragödien-Bearbeitungen und die Moderne. In: Jahrbuch der Bayerischen Akademie der Schönen Künste. 2/1988, S. 193–213; wiederabgedruckt in: Stefan Kunze: DE MUSICA. Ausgewählte Aufsätze und Vorträge. edd. Erika Kunze & Rudolf Bockholdt. Schneider, Tutzing 1998, 543–564.
- Andras Liess: Carl Orff. Idee und Werk., Goldmann, München, 1980, ISBN 3-442-33038-6
- Hans Maier: Carl Orff in seiner Zeit. Schott, Mainz, 1995
- Jürgen Maehder, Non-Western Instruments in Western 20th-Century Music: Musical Exoticism or Globalization of Timbres? In: Paolo Amalfitano & Loretta Innocenti (edd.): L'Oriente. Storia di una figura nelle arti occidentali (1700–2000). Bulzoni, Rom 2007, vol. 2, 441–462.
- Jürgen Maehder: Die Dramaturgie der Instrumente in den Antikenopern von Carl Orff. In: Thomas Rösch (Hrsg.): Text, Musik, Szene – Das Musiktheater von Carl Orff. Schott, Mainz 2015, ISBN 978-3-7957-0672-2, 197–229.
- Pietro Massa: Carl Orffs Antikendramen und die Hölderlin-Rezeption im Deutschland der Nachkriegszeit. Peter Lang, Bern/Frankfurt am Main/New York 2006, ISBN 3-631-55143-6.
- Godela Orff: Mein Vater und ich. Piper, München, 1995, ISBN 3-492-18332-8
- Thomas Rösch: Die Musik in den griechischen Tragödien von Carl Orff. Hans Schneider, Tutzing 2003, ISBN 3-7952-0976-5.
- Thomas Rösch (Hrsg.): Text, Musik, Szene – Das Musiktheater von Carl Orff. Symposium Orff-Zentrum München 2007. Schott, Mainz 2015, ISBN 978-3-7957-0672-2.
- Werner Thomas (Hrsg.): Carl Orff und sein Werk. Dokumentation. Band 8: Theatrum Mundi. Schneider, Tutzing 1983, ISBN 3-7952-0373-2.
- Werner Thomas: Carl Orffs „Prometheus“. Drei Miszellen: Die Musikalisierung der altgriechischen Tragödiensprache – Instrumentale Semantik – Zur Idee des Tragischen bei Aischylos und Orff. In: Werner Thomas: Das Rad der Fortuna. Schott, Mainz 1990, ISBN 3-7957-0209-7, 244–255.
- András Varsány: Carl Orff und die Musikinstrumente anderer Kulturen. In: Thomas Rösch (Hrsg.): Text, Musik, Szene – Das Musiktheater von Carl Orff. Schott, Mainz 2015, ISBN 978-3-7957-0672-2, 175–196.
- Franz Willnauer (Hrsg.): Prometheus – Mythos, Drama und Musik. Rainer Wunderlich Verlag Hermann Leins, Tübingen 1968.
- Frieder Zaminer: Rhythmischer Kontrapost bei Aischylos. Über orchestral-musikalische Sprachkomposition. in: Das musikalische Kunstwerk. Geschichte – Ästhetik – Theorie. Festschrift Carl Dahlhaus zum 60. Geburtstag. Herausgegeben von Hermann Danuser, Helga de la Motte-Haber, Silke Leopold und Norbert Miller. Laaber-Verlag, Laaber 1988, 185–196.
További információk
[szerkesztés]- Carl Orff a PORT.hu-n (magyarul)
- Carl Orff az Internet Movie Database oldalain
- Orff Zentrum Munchen (angol nyelven). orff-zentrum.de. [2009. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
